OPEL

Ahogy a Peugoeot-nak a kávédarálók és a rugók gyártása, vagy a BMW-nek a repülőgép alkatrészek elkészítése, úgy Adam Opelnek a varrógépek összeszerelése és értékesítése volt kezdetben a bevételi forrás. Az 1837-es születésű szakember 1862-ben készítette el első saját varrógépét a szülővárosában, Rüsselsheimben. Az üzlet aztán szépen fejlődött, a porosz-osztrák háború miatti megnövekedett egyenruha-igény is kapóra jött, egyre több eszközt vásároltak tőle, így 1884-ben már 240 alkalmazottja volt.
Mivel egy nyitott gondolkodású ember volt, egy külföldi útja során rádöbbent, a kerékpárok termelésében nagy lehetőség rejlik, így 1886-ra már egy egész palettát kínált a vevők számára a különféle kétkerekűekből. Öt fia egyébként számos bicikliversenyen szerepelt abban az időben, a századforduló végéig rengeteg futamot nyertek meg. Az idők azonban kezdtek nehezebbre fordulni, amikor Adam Opel 1895-ben tífuszban meghalt. Ekkor nagy szerep hárult feleségére, Sophie-ra, és idősebb gyermekeire is. 

A fivéreket nagyon megmozgatta az autógyártás gondolata, így anyjuk hosszas győzködése után felkérték Friedrich Lutzmannt, hogy fejlessze ki az első Opel autót. A prototípus elnyerte tetszésüket, így 1899-ben megvásárolták a fejlesztő céget, és még abban az évben 11 járművet dobtak piacra különböző kialakításokban. Ezeket még licensz alapján gyártották, ám az első saját feljeszésű Opelre sem kellett sokáig várni!
A hamburgi autókiállításon 1902-ben mutatták be első, kéthengeres gépkocsijukat, a 10/12 PS Tonneau modellt. Az 1885 köbcentis blokkból 12 lóerőt hoztak ki a mérnökök, mely 45 km/órás maximális sebességet garantált. Ezzel egyidőben a motorkerékpárok gyártása is elindult, ám a kapacitásaik végessége miatt 1907-ben beszüntették a motorbiciklik összeszerelését.
Mint minden autómárkának, az Opelnek is az emelte már akkoriban is a nívóját, ha a versenyeken eredményesen szerepelt. Éppen ezért 1903-ban Friedrich Opel és társa benevezett egy frankfurti viadalra, ahol a 10 lóerős kategóriában győzedelmeskedni tudtak. Ahogy az üzlet és a technológia fejlődött, egyre több futamon vettek részt. Mindeközben egy 1911-es gyújtogatás során leégett a varrógépek üzeme, az újjáépített csarnokot pedig már teljesen az autók összeszerelésére rendezték be, így a ruhaipari cikkek gyártása leállt.

A káresetből tanulva tűzoltósági szivattyúkat kezdtek gyártani, melyből 1912-ben több város is rendelt. Ugyanebben az évben ünnepelte a gyár fennállásának ötvenedik évfordulóját, melyet az akkor bemutatott 40/100 PS csúcsmodellel tettek emlékezetessé.

Az első világháborúban
Mire kitört a nagy világégés, az Opel az elsőszámú autógyártó volt Németországban. Évi 3500 gépkocsit állított elő a 35 ezer kerékpár mellett. Ám a nehéz időszak miatt le kellett állítaniuk a személykocsik előállítását, és a hadsereg megrendelésére repülőgépmotorokat és teherautókat készítettek. Mivel sok dolgozójuk a fronton volt, minden területen csökkent a termelés, ennek ellenére 1916 környékén lassan kezdett újra indulni a személyautók gyártása. Bemutatták az első, 50 lóerős, hathengeres modelljüket, melyhez extraként elektromos indítóberendezést és lámpákat is kérhettek a vevők.
Az Opel fivérek is mindig előre tekintettek, fontosnak tartották az újításokat, amerikai útjaik során a Ford futószalagos technikáját tanulmányozták. Ekkor döntötték el, hogy a tömegtermelésre kell átállniuk, így a költségesebb modellek gyártását megszüntették. Egy nagyobb beruházás során bevezették a futószalagos eljárást, melynek első terméke a 4/12 PS modell lett. Ekkoriban már a ’20-as évek vége felé járt az idő kereke, amikor a General Motors már az Opel 80 százalékának tulajdonosa volt. Ebben az időszakban tértek vissza a motorbiciklik gyártásához is, továbbá Max Veiler rakétamérnökkel közreműködve speciális torpedóautók tesztelésébe kezdtek. Az 1928-as hivatalos bemutatón a RAK1 nevű járművel 8 másodperc alatt gyorsultak százra, a RAK2 prototípussal pedig 238 km/órás végsebességet értek el!

A ’30-as éveket is nagy fejlődés jellemezte, a GM kötelékében egy új szegmensbe is belépett az Opel: a haszongépjárművek piacára. Blitz néven egy új modellcsaládot indítottak el, melyek nem személyautó alvázra épültek. Többféle teherbírású és felépítményű kivitellel mutatták be 1930-ban az első Blitz teherautókat, melyeket Európa-szerte forgalmaztak. Közben a személyautók piaca is dübörgött, olyan híres típusok következtek, mint az Olympia, a Kapitän vagy a legelső Kadett. Egy új próbapályát is felépítettek a rüsselsheimi létesítményben 1935-ben, mely két hosszú egyenesből és két íves kanyarból állt, itt különböző módokon tudták tesztelni az egyes típusokat.

Ismét a háború…
A General Motors tiltakozása ellenére Hitler az uralma alá hajtotta az Opelt, és 1940-ben leállíttatta a polgári személygépkocsik gyártását. Innentől csak a hadsereg számára termeltek, különböző repülőgép és harckocsi alkatrészeket készítettek. Egyre többféle csapatszállítót fejlesztettek ki, némelyik még lánctalpakon is gurult. A ’44-es bombázások idején a rüsselsheimi gyáregység fele elpusztult, a brandenburgi teherjármű részleg pedig teljesen megsemmisült. Az oroszok ráadásul megszerezték a Kadett tervrajzait, egy év múlva pedig csodák csodájára a Kadetthez nagyon hasonlító, Moszkvics elnevezésű kocsik kezdtek megjelenni az orosz fővárosban.

A világháború után aztán szépen elkezdődött a fejlődés, újjászervezések útján. A Blitz tehergépek immár buszokként is megjelentek, visszatértek a Kapitän és Olympia modellek. Az ’50-es évek elején egy igazi mérföldkőhöz érkezett az Opel, hiszen az 1953-as frankfurti kiállításon bemutatkozott az Olympia Rekord, mely a legelső ponton karosszériás modelljük volt, ezzel elindulva a modernkori autózás felé! Az érdekes, cápaszájas hűtőrács és a kombikivitel is jellegzetes eleme volt ennek a szériának.

A Bogárhátút le kell győzni…
A gyártó egy ideje nem kínált alsó középkategóriás autót, és az ’50-es évek végére megfogalmazódott a gondolat: vissza kell térni ebbe a szegmensbe és fel kell venni a versenyt a Volkswagen bogárral! Ehhez viszont nagyobb gyártókapacitásra volt szükség, melynek következtében 1962-re felépült a bochumi gyáregység. Ugyanekkor ünnepelték fennállásuk századik évfordulóját, ezért nagy felvonulást rendeztek Rüsselsheim utcáin.
Az új létesítmény első modellje nem más volt, mint az A Kadett, mely limuzin kivitelben volt először elérhető, később pedig a Caravan és a kupé is megjelent a kínálatban. Az ezres motor 40 lóerőt teljesített, a négyfokozatú váltót pedig középen helyezték el, az addigi kormányra szerelt megoldás helyett. Ebből a modellből ’65-ig majdnem 650 ezer példány készült.

A „KAD trió”
A felső kategóriában is igyekeztek versenyben maradni, ezért vezettek be 1964-től három nagy méretű szedánt is. Az egyre magasabb felszereltségű modellek a Kapitän, az Admiral és a Diplomat alkotta „KAD trió” volt, melyek az amerikai cirkálókat idézték. A Diplomatból egy V8-as kupé is készült, mely 230 lóerős teljesítményével a paletta csúcsát képviselte.

A folyamatosan növekvő kereslet megint kapacitásbeli problémák elé állította az Opelt, így 1965 magasságában újabb telepet hoztak létre Kaiserslauternben. Ezzel egyidőben új tesztpályát nyitottak Dudenhofenben, mely egy összesen 32 kilométeres komplexum volt, benne dombos, gyorsasági és rossz felületű útszakaszokkal.
A GT sportkocsi születése
Szintén az 1965-ös évben történt egy, a márka történetét nagyban meghatározó esemény. Az Opel bemutatta a Frankfurti Autószalonon az Experimental GT tanulmányautót, mely meghökkentő formatervével varázsolta el a közönséget. A Chevrolet Corvette-re nagyban hasonlító modell sorozatgyártására ekkor még kapacitáshiány miatt nem volt esély. Ám néhány évvel később egy alvállalkozó bevonásával mégis megindult a GT modellek összeszerelése, melyek azután nagyon sikeresek lettek. Kérhető volt hozzá az 1,1 literes, 60 lóerős benzines, vagy az 1,9-es, 90 lovas dízelmotor. A GT-t 1968-tól egészen 1973-ig gyártották, ez alatt az öt év alatt pedig 100 ezernél is többet adtak el belőle!

Az idő kereke pörgött előre, a riválisok pedig egyre sikeresebb autókat dobtak piacra. A Ford Capri 1969-es megjelenését a rüsselsheimi gyártó sem nézte tétlenül, így az Ascona kupé átirataként bemutatta a Mantát. Ennek a modellnek több speciális kiadása is volt az évek során, ezek közül az egyik legérdekesebb a Black Magic verzió, melyben egy 1,9 literes, befecskendezős motor dolgozott 109 lóerővel. A közel 500 ezer példányban gyártott Manta A-ból még kabriót is csináltak, igaz azzal csak a koncepciómodellig jutottak, sorozatgyártásba sosem került.
A testvérmárka megjelenése
A General Motors kötelékében szerepelt egy másik autógyártó, mely szintén az Opelhez hasonló kategóriákban készített járműveket. Ez a vállalat a Vauxhall, mely a második világháború alatt tankokat is gyártott, az első pontonkarosszériás modelljüket pedig 1951-ben mutatták be. A fejlesztési és tervezési feladatokat 1975-ben az Opel vette át, így ettől kezdve ugyanazokat a modelleket kínálja a két gyártó.
Mindeközben bemutatkozott a C Kadett szögletes lámpáival és új motorjaival, melyek közt egy kis fogyasztású, ezer köbcentis blokk is szerepelt 40 lóerővel, a sportosabb típusok kedvelőinek pedig elérhető volt az 1,9 literes, 105 lovas GT/E modell. A gyártó elérkezettnek látta, hogy a felsőkategóriában is friss autókat mutasson be, így 1977-ben a Senator és a Monza modellekkel bővült a kínálat. A 2,8-as és 3,0 literes hathengeres motorokkal is gyártott szedánból közel 75 ezer darab készült 1982-ig.

A fejlődés nem áll meg
A D Kadett 1979-es megjelenése után újabb nagyberuházás következett, mely egy új fényezőműhelyt eredményezett Rüsselsheimben. Továbbá számos újítást vezettek be a folyamatok irányítására és ellenőrzésére, ezzel modernizálva a gyártást. A fejlesztések egy újabb szegmens felé nyitották meg az utat, ezért az Opel elhatározta, beszáll a kisautók piacába. Az A Corsa 1982-ben mutatkozott be, és egyből nagy sikert aratott. Számos karosszériaváltozatban készült, többnyire benzinmotorokkal a kínálatban. Egy évvel a kisautó debütálása után rögtön érkezett a frissített Kadett, így már az E sorozatnál járt a középkategóriás modell.

A vállalat több lábon szeretett volna állni már akkor is, éppen ezért igyekeztek folyamatosan frissíteni a kínálatot. A felső középkategóriában a Rekord sorozatnak már nem volt létjogosultsága a ’80-as évek közepén, így került bevezetésre az Omega. A szedán és kombi kivitelben is gyártott modellből olyan különleges sportváltozatok is készültek, mint a Lotusszal közösen fejlesztett, 3,6-os sporkocsi, mely 377 lóerőt teljesített.
Szintén a ’80-as évek végéhez köthető a gyártó egyik fontos modellje, az A Vectra. Az Ascona utódjaként bemutatott autó széles motorkínálattal rendelkezett benzines és dízelmotorok tekintetében egyaránt, ráadásul összkerékhajtású kivitelben is elérhető volt. Ezekben a járművekben már benne volt a katalizátor és az első légzsákok is.

A Calibra megérkezik
Az évtized talán legizgalmasabb típusa azonban még csak ekkor következett. A Vectra alapjaira épített Calibra sportkupé kiváló légellenállási együtthatóval rendelkezett, 0,26-os értéke kiemelkedőnek számított akkoriban. Az alapfelszerelésként ABS-szel és napfénytetővel árult modellek 2,0 literes, 115 lovas benzinessel készültek kezdetben, mellyel a végsebességük 205 km/óra volt! A modell a versenysportban is sikereket ért el, hiszen Klaus Ludwig 1995-ben dobogós helyen zárta a DTM-et a Calibra pályaváltozatával. A keleti és a nyugati országrész újraegyesítésével az Opel előtt is új lehetőségek nyíltak, így Eisenach városában építettek üzemet, mely 1991-ben kezdte meg a termelést. Öt évvel később pedig a kaiserslauterni kompexumban nyitottak meg egy dízelmotorgyárat.

A General Motors volt az első komoly beruházó Magyarországon a rendszerváltás után, és így nyitotta meg kapuit 1992-ben Szentgotthárdon az Opel gyár. Elkezdték összeszerelni az 1,4-es Ecotec motorokat, és a Kadett utódjaként bemutatott F Astrát, melyből több mint 80 000 példány készült itt. Ezután a Vectrára tértek át, melyből 4 405 gördült le a futószalagról. Ezután már csak a motorok és váltók gyártására rendezkedtek be. 
Ahogy közeledett az ezredforduló, újabb és újabb szegmensek nyíltak meg az autóiparban. Egyre kedveltebbek lettek Európában is a szabadidőautók, így az Opel az Isuzuval kooperálva piacra dobta a Campo terepjárót. Ezt követték a Frontera és a Monterey terepes modellek, melyeket az a ’90-es évek végéig gyártottak. Időközben kifejlesztették az Ecotec motorcsaládot, melynek egy részét a magyarországi egységben szerelték össze. A B Corsa bevezetésével egy új, sportos kisautó is megjelent Tigra néven. A 2+2 üléses járművet 2001-ig gyártották, szinte változatlan formában.
A B Omega 1993-as bemutatása után a B Vectrát is kihozták két évvel később, mely az új, közvetlen befecskendezéses DI és DTI motorokkal készült. A Renault-val való együttműködés eredményeként visszatért az Opel a könnyű haszonjárművek piacára, az Arena kisáruszállítóval. Szintén ’96-ban mutatkozott be a GM-mel közös fejlesztésű Sintra, mely a Pontiac Trans Sport utódjának szánt családi egyterű volt.

Az új technológiák keresése
A GM-mel karöltve létrehoztak egy alternatív hajtásokkal foglalkozó központot 1998-ban, ahol üzemanyagcellás járművek fejlesztésébe kezdtek. Egy évvel később pedig a századik születésnapját ünnepelték az autók gyártásának, melynek tiszteletére Rüsselsheimből indítottak egy vasúton mozgó múzeumot, rajta híres modelljeikkel. Mindeközben bemutatkozott a G Astra is 1998-ban, mely a mintegy négymillió példányban eladott F sorozatot váltotta. Sokféle változatban elérhető volt, a három- és ötajtós, valamint a kombi mellett a lépcsőshátú és a kabrió kivitel is szerepelt a kínálatban. Egyik legérdekesebb példánya a 240 km/órás végsebességű OPC sportkivitel volt.

Máig az egyik legsikeresebb modelljük az 1999-ben gyártásba került Zafira egyterű, mely az Astra alapjaira épült. Ez volt az első autó a kategóriában, mely hét személynek kínált helyet, a FLEX7 nevű beltér-rendszernek köszönhetően 39-féle variációban lehetett kihasználni a rendelkezésre álló helyet. Kezdetben 1,6-os és 1,8-as benzinesekkel, valamint egy 2,0 literes dízelmotorral lehetett kérni a Zafirát. Ebből a típusból CNG gázüzemű is készült, mely kedvező fenntartási költségekkel kecsegtette a vásárlókat. Ezután újra előkerült a Renault-kapcsolat, és bemutatták a Movano áruszállítót, mely akár billenőplatós kialakítással is rendelhető volt.
A Blitz kishaszonjármű utódjaként 1999-ben bemutatták a Movano modellt, mely több karosszériakivitelben 2,8-3,5 tonnás terhelhetőségi szinteken volt elérhető. Közvetlen befecskendezéses turbómotorokat kínáltak hozzá, 1,9-es, 2,2-es és 2,5-ös méretben, ez utóbbi 114 lóerőt teljesített. A zárt dobozos modellek mellett platós verzióban is kapható volt a Movano, akár szimpla vaggy duplakabinnal is.
Az Agila és a C Corsa bemutatása után érkezett a Renault Trafic ikertestvéreként számon tartott Vivaro kisbusz, mely nagyszerű variálhatóságával hosszabb utazásokra is kiválóan alkalmas volt. A gyártó következő nagy durranása az új GT volt, melyet 2007-ben dobtak piacra. A 260 lóerős turbómotorjának köszönhetően 230 km/óra volt a csúcssebessége, ezzel az egyik leggyorsabb szériagyártású Opel lett, és jelenleg a második generációja fut.

A modern kor típusai
Az újabb Corsa, Astra, Zafira, Meriva és Movano modellek mellett a Vectra utódjaként 2008-ban bemutatták az Insigniát, melyet a felső középkategória egyik nagy reménységének szántak. A hozzá fűzött célokat meg is valósította, hiszen a modell elég sikeresnek bizonyul azóta is. 
Az érdekes új modellek sora azonban még nem ért véget, hiszen 2012-ben elkezdődött az Adam szupermini gyártása, mely soha nem látott konfigurációs lehetőségekkel tehető egyedivé mindenki számára a saját ízlése szerint. A jövőre is gondolva kifejlesztették a Chevrolet-vel közösen az Ampera hibridet, melyben az elektromotor kisegítésére dolgozik egy benzines egység. A 2017-es év nagy újdonsága pedig, hogy a General Motors kötelékét elhagyva az Opel a PSA-konszernbe került, ahol új életre kelt.

Az Opel a versenypályákon
A kezdeti időkben is igyekeztek minél több helyen reklámozni magukat, erre már akkoriban is a versenysport volt az egyik legjobb színtér. Az 1910-es évek elején már 4,0 literes, négyhengeres motorokat építettek versenyautóikba, melyekben a világon elsőként ők alkalmazták a négyszelepes, felső vezérműtengelyes megoldást. Ezek a küllős kerékkel ellátott versenygépek 110 lóerősek voltak, és 170 km/óra körüli végsebességet értek el. Ekkoriban azonban még várnia kellet a gyártónak a sikeres szereplésre.
A ’80-as években az Ascona és a Manta versenyváltozatai is szerepeltek a raliversenyeken (a sportos utcai verziókat a GSi jelzéssel látták el, melyet később az OPC betűk váltottak fel) a Cosworth-el együttműködve. Walter Röhl 1982-ben a Ralivilágbajnokságot, míg Ari Vatanen egy évvel később a Safari Ralit nyerte meg Opel színekben. Később a Calibrával szerepeltek a DTM-ben, de bajnoki címig nem sikerült eljutni. A híres Párizs-Dakar-ralin Szalay Balázs is szerepelt 2007-ben egy Antarával, mellyel a 35. helyen ért célba. Két évvel később pedig a 22. pozíciót szerezte meg összesítésben a magyar csapat. A motorsportba 2013-ban tértek vissza az Adam versenyváltozatával.

Az Opel Szentgotthárdon
A General Motors volt az első komoly beruházó Magyarországon a rendszerváltás után, hiszen 1990-ben megegyezett a GM és a magyar kormány. Ennek értelmében A német-amerikai vállalat 65 százalékot, a Rába pedig 35 százalékot tett be tőkekén. Igy nyitotta meg kapuit 1992-ben Szentgotthárdon az Opel gyár. Elkezdték összeszerelni az 1,4-es Ecotec motorokat, és a Kadett utódjaként bemutatott F Astrát, melyből 1992 márciusában gördült le az első példány a futószalagról, és további 80 000 darab követte. 
Két évvel később már Opel Hungary néven szerepelt a vállalkozás, a GM akkori elnöke, Jack Smith pedig megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést. Ezután a Vectrára tértek át, melyből 1999-ig 4 404 készült. Ezután már csak a motorok és váltók gyártására rendezkedtek be. 

Az Opel és a reklámozás
A villámos márka mindig figyelt a jó marketingre, számos emlékezetes reklámot gyártottak. A hatvanas években a GT modell promóciója során vált legendássá a „Csak repülni szebb!” szlogen, mellyel a GT sportkupé nagyszerű vezetési élményére hívták fel a figyelmet.  Később, a ’90-es években a G Astra egyik emlékezetes tévéreklámja, amikor a törésteszt-mérnökként dolgozó apuka beviszi a kisfiát a munkahelyére, és az érdeklődő csemetének magyarázza a történéseket. Majd egy pillanatra elterelődik a figyelme, mialatt a fiú beül az épp tesztelésre kész Astrába, mely ezután nagy sebességgel elindul a fal felé. Az apuka rémülten fut utána, ám a becsapódás után a fiú kinyitja a hátsó ajtót, és sértetlenül kiszáll. Ehhez hasonló reklámokkal, és számos, főleg német film- és sorozatbeli megjelenéssel hívja fel magára az Opel azóta is.